jogszabályok
 
 

Munkaruha, védőruha

 

A munkaruha juttatása a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény 165. § (2) bekezdése alapján történik, amelynek értelmében "ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani".
 


A törvény a munkaruha juttatás kötelező eseteit fogalmazza meg, ezért az erre vonatkozó további szabályozást célszerű a kollektív szerződésben rendezni. Ebben nevesítve azokat a munkaköröket, amelyek munkaruha juttatására jogosítanak, milyen munkaruhák adhatók, mennyi azok kihordási ideje, munkaviszonyba lépéstől számítva mely időponttól jogosult rá a munkavállaló.

A védőruha/védőfelszerelés biztosítását többnyire jogszabály vagy szabvány írja elő (pl.: az élelmiszer-kereskedelemben dolgozó hentesek számára kötelező a lánckötény és lánckesztyű viselete).

A védőruhák az egyéni védőeszközök körébe tartoznak, viselhetők a munkaruha vagy közvetlenül az alsó ruházat felett, feladata kizárólag a munkavállaló védelme valamilyen kockázattól.

Az egyéni védőeszközök elsődlegesen a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény hatálya alá tartoznak. A munkavállalók egyéni védőeszközzel való ellátásával kapcsolatos munkáltatói feladatokat a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet határozza meg. Az egyéni védőeszközöket a kockázatértékelés megállapítása alapján köteles a munkáltató természetben biztosítani. A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs. A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.

 

 

Munkaruha juttatás szabályai

A munkaruha juttatás két feltétel együttes megvalósulása esetén mentes az Szja kötelezettség alól:

  • az egyik, hogy a viselt munkaruhának megkülönböztető jellegű ruházatnak kell lennie,
  • a másik pedig, hogy az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viselésre alkalmatlan legyen.

Abban az esetben, ha a magánszemély eredetileg utcai viselés céljára szolgáló ruházatán (pl. kosztüm, öltöny stb.) látható módon eltávolíthatatlanul feltüntetésre kerül bármely cégjelzés (logó stb.) nem valósul meg az adómentesség törvényi feltétele. Ekkor ugyanis az említett ruházat az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas.

 

Munkaruházati termék juttatása, kihordási időn belüli térítési kötelezettség.

2009.01.07.
[szja-törvény 1. számú melléklet 8.24. pontja]

A munkáltató köteles a munkavállalónak munkaruhát biztosítani abban az esetben, ha az a munka során elhasználódik, nagymértékben szennyeződik. Számos munkáltató a munkaruha juttatását kihordási időhöz köti, azaz az ilyen munkát végző munkavállaló ruháját a kihordási idő végeztével automatikusan cserélik. Kérdésként merül fel, hogy amennyiben a munkaviszony megszűnik, és a munkavállaló a kihordási idő kitöltése nélkül megtarthatja a munkaruhát, keletkezik-e valamilyen adókötelezettség.
...
Adómentes természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék akkor, ha az megfelel a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) 8.24. és 9.2. pontjaiban foglalt feltételeknek (így például abban az esetben, ha a munkaruházati termék használata nélkül a ruházat nagymértékű szennyeződése vagy gyors elhasználódása következik be).
...
A fentiek szerint történő munkaruházati termékjuttatás tehát adómentes. Az, hogy a kihordási időn belül történő munkaviszony-megszűnés esetén a munkavállalónak van-e térítési kötelezettsége, adójogilag a munkaruha juttatásával már nem függ össze.
...
Ha a munkáltató a kihordási idő alatt megszűnő munkaviszony esetén a munkaruhát a magánszemélytől nem követeli vissza, annak adójogi következménye nincs. Abban az esetben, ha a munkáltató a fentiek szerint jár el azzal a különbséggel, hogy a munkaszerződés vagy kollektív szerződés alapján a munkavállalónak a munkaviszony megszűnése esetén a kihordási idő hátralevő részének arányában meg kell térítenie a ruha beszerzési árának megfelelő részét, akkor ez a - munkaviszonyból eredő - térítési kötelezettség a személyi jövedelemadó oldaláról szintén nem bír jogkövetkezményekkel. A megtérített összeg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 77. § (1) bekezdése alapján a munkáltató társaság egyéb bevételének minősül.

 

Forduljon hozzánk bizalommal!